Aláírt image, titkosított titok, zárt hálózat
Mielőtt egy új verzió elindulhat, a konténer-image-nek több kapun kell átjutnia: titokszkennelés, aláírás, ellenőrzés. A jelszavak titkosítva élnek a repóban, a futó konténer pedig a lehető legkevesebb jogot kapja. Ez a sorozat második része az ellátási lánc védelméről.
Tartalom
Egy szoftver biztonsága a saját kódján túl a teljes ellátási láncán múlik. Egy konténer-image-ben ott van az alap operációs rendszer, a nyelvi futtatókörnyezet, egy sor külső csomag, és ott lehet egy véletlenül bent felejtett kulcs is. Ha ezt a láncot senki nem ellenőrzi, egy hiba vagy egy szivárgás bárhol bekerülhet.
A DataEdge minden saját image-e és Helm-chartja ugyanazon a közös CI-sablonon megy át. A szolgáltatások nem írnak saját build-folyamatot, így a kapuk mindenhol ugyanazok.
Öt lépés, mindegyik kapu
Lépés | Mit csinál | Mikor áll meg |
|---|---|---|
Ellenőrzés | csak a fejlesztői ágról vagy egy szabályos verziócímkéről enged buildelni | más ágról indított futás |
Build | elkészíti az image-et, és egy fájlba menti | fordítási hiba |
Szkennelés | ugyanazt a fájlt nézi át, mielőtt bárhová feltöltené | magas vagy kritikus súlyosságú találat |
Feltöltés | a registrybe tölti az image-et | csak sikeres szkennelés után |
Aláírás | kriptográfiailag aláírja, majd az aláírást ellenőrzi | sikertelen aláírás vagy ellenőrzés |
Stilizált összefoglaló.
A sorrend a lényeg. A szkennelés a build után, de a feltöltés előtt fut, és pontosan azt a fájlt nézi, amelyik utána a registrybe kerül. Ami a szkennelésen elakad, az a registrybe sem jut el, így telepíteni sem lehet.
Titok az image-ben
A szkennelés a Trivy nevű nyílt forrású eszközzel fut, és jelenleg arra figyel, ami a leggyakoribb és legkínosabb hiba: titok az image-ben. Egy bent felejtett API-kulcs, egy fejlesztői jelszó egy konfigurációs fájlban, egy privát kulcs, amely véletlenül a build-környezetbe került. Magas vagy kritikus súlyosságú találatnál a folyamat megáll.
# a szkennelő lépés lényege (illusztráció)
trivy image --input minta-api.tar \
--scanners secret \
--severity HIGH,CRITICAL \
--exit-code 1 # találat esetén a pipeline megállIllusztráció, kitalált image-névvel.
Aláírás, amely ellenőrizhető
A feltöltött image-et a cosign aláírja, és az aláírást ugyanabban a lépésben vissza is ellenőrzi. Az aláírás azt igazolja, hogy az image a mi CI-folyamatunkból jön, és azóta senki nem módosította. A Helm-chartok ugyanígy aláírva kerülnek a chart-registrybe.
A fejlesztői és a kiadási image-ek külön csatornán mennek: külön tárhelyre, külön hitelesítéssel, külön címkeelőtaggal. Egy fejlesztői build így nem keveredhet össze egy kiadott verzióval.Így fut a rendszer · CIA közös sablont minden szolgáltatás behúzza. Ha egy kaput szigorítunk, a szigorítás a következő buildtől minden szolgáltatásra érvényes.
A chartok is ugyanígy járnak
A telepítési leírásokat adó Helm-chartok saját, hasonló láncon mennek át. Minden változásnál lefut a lint, a teljes renderelés valós szolgáltatások mintakonfigurációival, egy jó gyakorlatokat ellenőrző eszköz és egy séma-ellenőrzés a Kubernetes objektumdefinícióival szemben. A mintakonfigurációk a valós telepítéseket tükrözik, titkok nélkül, helyőrző értékekkel, így egy chartmódosítás hatása még a kiadás előtt látszik minden érintett szolgáltatáson.
Új chartverzió csak a fő ágról kerülhet a registrybe, aláírva. A verziószámot minden változásnál kézzel kell léptetni, így egy már kiadott verzió tartalma utólag nem változhat meg. Ami egyszer egy verziószám alatt kiment, az mindig ugyanaz marad.
Az image-ek és a chartok így ugyanazt az elvet követik: egy kiadott verzió megváltoztathatatlan, ellenőrzött és aláírt. Ha egy javítás kell, az új verzióként megy ki, ugyanezen a láncon végig, és a régi verzió változatlanul visszakereshető marad, ha vissza kellene lépni rá. A registryben így minden kiadott verzió visszakereshető, az aláírásával együtt, és bármikor újra ellenőrizhető, hogy azóta senki nem nyúlt hozzá.
Jelszó nyílt szövegként sehol
A szolgáltatásoknak adatbázis-jelszó, API-kulcs és privát kulcs kell. Ezek soha nem kerülnek nyílt szövegként a repóba. A GitOps-repóban SOPS-szal titkosítva tároljuk őket, és csak a klaszterben fejtjük vissza, a telepítés pillanatában.
# egy titokfájl a repóban (illusztráció): a kulcsnevek olvashatók, az értékek nem
minta-api:
containers:
api:
secret:
DATABASE_URL: ENC[AES256_GCM,data:…,type:str]
PARTNER_API_KEY: ENC[AES256_GCM,data:…,type:str]
sops:
# a visszafejtéshez szükséges metaadatokIllusztráció, kitalált nevekkel.
Így a repó másolatából sem lehet jelszót kiolvasni, a változás viszont ugyanúgy verziókövetett és auditálható, mint bármi más.
A webes felületeknél egy további szabály érvényes: a külső szolgáltatások kulcsai csak a szerveroldali proxyban élnek. A böngésző a saját szerverünkkel beszél, a kulcsot nem látja, és a forráskódjából sem lehet kiolvasni.
A konténer a lehető legkevesebbet teheti
A futó konténer alapértelmezett biztonsági beállításai szigorúak, és a közös chartból jönnek:
nem root felhasználóként fut;
a fájlrendszere csak olvasható, írni csak kifejezetten megadott helyre tud;
jogosultság-emelés tiltva;
minden kernel-képesség elvéve.
A hálózat ugyanilyen elven működik. Minden szolgáltatáshoz tartozik egy hálózati szabály, amely alapból minden bejövő forgalmat tilt. Csak az érheti el, aki a szabályban szerepel, jellemzően a saját ügyfélkörnyezete. Az adatbázis is csak azokat a szolgáltatásokat engedi be, amelyeknek ezt kifejezetten megadták.
Ugyanaz a szigor minden szolgáltatásnál
Az ellátási lánc védelme ott működik jól, ahol nem lehet megkerülni. Ezért van egyetlen közös CI-sablon, egyetlen közös chart, és egyetlen hely a titkoknak. A sorozat harmadik része az adatbázisról szól: mi történik, ha egy szerver kiesik.
Kapcsolódó: Egy kiadás útja · Az átállás éjszaka történik. Reggel a bolt kinyit.