Egy főkönyv, sok forrás: így épül fel a LIKVID
A kassza, a raktár, az adóhatóság és a bank mind máskor és más formában küld adatot. A főkönyvnek ebből egyetlen, ellenőrizhető állapotot kell összeraknia. Mutatjuk, milyen rétegekből áll a LIKVID, és melyik réteg mire vigyáz.
Tartalom
A LIKVID a DataEdge főkönyvi modulja: kettős könyvvitel, vevői és szállítói analitika, pénzkezelés, ÁFA-bevallás, tárgyi eszköz, elhatárolás, devizás könyvelés. A legtöbb adata máshonnan érkezik. A számlát a HERMES állítja ki, a partnertörzs az ATLAS-ban él, a bejövő számla a NAV-tól jön, a kivonat a banktól, az árfolyam a jegybanktól. A főkönyv dolga, hogy ezekből egyetlen, egyeztethető állapotot rakjon össze, és közben semmi ne vesszen el és semmi ne kerüljön be kétszer.
Ehhez négy, jól elválasztott réteg dolgozik együtt.
Négy réteg, négy felelősség
Réteg | Technológia | Mire vigyáz |
|---|---|---|
Felület | SvelteKit, TypeScript | Megjelenítés. Pénzügyi számítást nem végez. |
Üzleti logika | Python, FastAPI, Pydantic | Könyvelési szabályok, jogosultság, validáció |
Adatbázis | PostgreSQL | Egyensúly, zárt időszak, kötelező dimenziók triggerekkel |
Szinkron | Go szolgáltatás, saját staging-tárral | Adatátvétel a forrásrendszerekből, újrapróbálással |
Stilizált nézet.
A felület szándékosan vékony. A fedezetet, a kerekítést, az ÁFA-levonhatóságot és az előjeleket a backend számolja, a böngésző csak megmutatja az eredményt. Így ugyanaz a szám jelenik meg a képernyőn, az exportban és a könyvvizsgálói nézetben.
Az üzleti logika szolgáltatásokba van szervezve. A HTTP-végpontok csak a jogosultságot és a bemenetet ellenőrzik, a munkát egy-egy kanonikus szolgáltatás végzi. Főkönyvi tételt például minden modul ugyanazzal az építővel hoz létre. Erről a sorozat hatodik része szól részletesen.
Az adatbázis a harmadik védvonal. Ha egy hívás valahogy megkerülné az alkalmazás ellenőrzéseit, a PostgreSQL-trigger akkor is megállítja a lezárt időszakba írt tételt, és a kötelező dimenzió nélküli könyvelést is.LIKVID · rétegekA felület mutat, a backend számol, az adatbázis őriz. Egy szabály egy helyen él.
A szinkron saját ütemezővel fut
A forrásrendszerekből érkező adatokat egy Go nyelvű szolgáltatás veszi át. Nem a szerver időzítője indítja: minden cég és minden parancs saját ütemezőt kap, az időközt egy beállítótábla adja. A logikája egyszerű:
minden (cég × parancs) párra külön ütemező:
első futás előtt: várj, amíg a backend egészséges
ismételd a beállított időközönként (legalább 30 mp):
ha az előző futás még tart → ez a kör kimarad
ha a parancs ki van kapcsolva → várakozás
frissítsd a beállítást; ha az időköz változott, igazodj hozzá
futtatás → utolsó futás, állapot, következő futás rögzítéseKét apró részlet sok bosszúságot spórol meg. Telepítéskor a szinkron megvárja, hogy a backend válaszoljon, így az első kör nem bukik el csak azért, mert a két szolgáltatás egyszerre indult. A futások pedig nem fedik egymást: ha egy lassú kör még tart, a következő kimarad, és nem indul el kétszer ugyanaz a feldolgozás.
A felügyeleti felületen parancsonként látszik az utolsó futás, az eredménye és a következő tervezett futás, és egy gombbal kérhető azonnali futtatás. Hogy a szinkron hogyan éli túl, ha a túloldal épp nem válaszol, arról a sorozat második része szól.
Több cég, szigorúan elválasztva
Egy LIKVID-telepítés több cég könyvelését is viheti. Minden cégnek saját adatbázisa van, és a backend minden kérésnél kifejezetten megköveteli, hogy a hívó megnevezze, melyik cég adataival dolgozik. Ha ez hiányzik, nincs adatbázis-hozzáférés. Alapértelmezett cég nincs, így egy elfelejtett paraméter miatt sem kerülhet adat rossz helyre.
A szinkron ugyanígy cégenként fut. A cégek beállítása egy konfigurációs fájlból töltődik be, és a betöltés ismételhető. Egy ponton szándékosan óvatos: a már létező cég adóhatósági hozzáférési adatait és aktív állapotát nem írja felül. A NAV-hozzáférés tehát nem cserélődhet le egy újrafuttatott telepítési lépés miatt. A titkos adatokat az API soha nem adja vissza, a felügyeleti felületen maszkolva jelennek meg.
Külső hozzáférés: csak olvasni, csak azt, amit szabad
Előfordul, hogy egy másik program a vevői kintlévőséget vagy a pénzmozgásokat szeretné lekérdezni. Erre a LIKVID-nek külön, csak olvasható API-ja van, a felhasználói bejelentkezéstől teljesen elkülönítve. Minden kérés ugyanazon a kapun megy át:
def require_scope(scope: str):
def check(request, raw_key: str | None = Header(None, alias="X-API-Key")):
if not raw_key:
raise HTTPException(401, "Hiányzó API-kulcs")
key = find_active_key(sha256(raw_key)) # konstans idejű összevetés
if key is None:
raise HTTPException(401, "Ismeretlen kulcs")
if scope not in key.scopes:
raise HTTPException(403, "A kulcs ehhez az adatkörhöz nem ad jogot")
if rate_limit_exceeded(key.id, key.per_minute):
raise HTTPException(429, "Túl sok kérés")
audit("external_api", key=key.name, path=request.url.path)
return key
return checkA kulcs nyílt szövegként sehol nem tárolódik és nem naplózódik, csak a lenyomata. Minden kulcs saját adatkörökre szól: aki csak kintlévőséget kapott, a pénzmozgásokat nem látja. A percenkénti keret kulcsonként állítható, a kulcs egy kapcsolóval azonnal letiltható, és látszik, mikor használták utoljára. A külső fejlesztő saját, szűkített API-dokumentációt kap, amelyben csak ezek a végpontok szerepelnek.
Nyom marad, és ez a cél
A könyvelésben a „ki, mikor, mit” kérdésre mindig válasz kell. Az auditnapló minden fontos módosításnál rögzíti a felhasználót, az időpontot, a táblát, a rekordot, a műveletet, valamint a régi és az új értéket. A napló csak bővül, utólag nem írható át.
A naplózás a működés minden szintjén jelen van:
Kérésnapló: minden HTTP-kérés egyedi azonosítót kap, a tokenek maszkolva kerülnek a strukturált naplóba.
Kliensoldali hibák: a böngészőben keletkező hiba is a központi naplóba érkezik.
Élő frissítés: sikeres módosítás után a többi bejelentkezett felhasználó képernyője frissül.
Adatjavítás: a karbantartó szkriptek alapból próbafutásban indulnak és a végén mindent visszagörgetnek. Éles íráshoz külön kapcsoló kell, és sok szkript az adatbázis nevét is ellenőrzi, mielőtt bármit módosítana.
Kiadás és séma: ellenőrzött úton
Az adatbázis-séma minden változása időbélyeges migrációs fájlban él, és minden környezet nyilvántartja, melyiket futtatta már. Egy CI-lépés ellenőrzi, hogy a séma és a migrációk összhangban vannak. Kiadni címkével lehet: a build csak a backend-tesztek sikere után indul, és ha egy pénzügyi motort érintő új teszt kimaradt a CI-listából, a pipeline ezt jelzi.
Mindez nem látványos. A pénzügyi rendszerben a modern technika attól jó, hogy kiszámítható: ugyanaz a bemenet mindig ugyanazt a könyvelést adja, és ha valami mégis eltér, kiderül, hol.
Kapcsolódó: Ha a másik rendszer épp nem válaszol · A főkönyv őrei